heverő iszapfű

Adatok

Magyar név: heverő iszapfű

Latin név: Lindernia procumbens

Tágabb kategória, magyar: Zárvatermők (törzs)

Tágabb kategória, latin: Angiospermatophyta (phylum)

Szűkebb kategória, magyar: Tátogatófélék (család)

Szűkebb kategória, latin: Scrophulariaceae (familia)

Fokozottan védett: nem

Természetvédelmi érték: 5 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1993

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 1. melléklet

Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv IV.

További információk

Szinoníma: –

Termet: 2–15 (–25) cm Életforma: Therophyta

Leírás:

2–15 (–25) cm nagyságú, heverő vagy felemelkedő szárú, kopasz növény. Négyszögletesen élelt szára rendszerint elágazó. Átellenes állású, hosszúkás-tojásdad (1–2 cm-es) levelei ép szélűek, 3 (–5) erűek, ± ülők. A virágok a levelek hónaljából fejlődő (azoknál rendszerint hosszabb) kocsányokon magánosan nyílnak, fehérek vagy rózsaszínűek. A zigomorf párta sokszor alig látszik ki az 5 szálas, 3–5 mm hosszú csészecimpa közül; csöve hasas, a felsőajak csipkés, az alsó 3 hasábú, a középső hasáb kissé nagyobb a többinél.

Virágzása:

július – szeptember

Élőhelye:

Inkább mészkerülő, síksági-kollin faj. Iszap- és hínártársulásokban, hordalék-gyomtársulásokban, rizsföldeken, szikes réteken, bokorfüzesekben, nádasokban, tarlókon, szántókon – mindig nedves vagy időnként vízzel borított helyeken – él.

Előfordulása:

Cserehát, Ipoly-vidék, Soproni-hegység, Vasi-dombvidék, Kemeneshát, Mura-vidék, Dél-Zala, Belső-Somogy, Kis-Alföld, Dráva-sík, Pesti-sík, Hevesi-sík, Duna–Tisza köze, Jászság, Hortobágy, Nyírség, Taktaköz, Bodrogköz, Bereg-Szatmári-sík, Tiszántúl.

Forrás:

Farkas Sándor, in Farkas Sándor (szerk.) 1999: Magyarország védett növényei. Mezőgazda Kiadó, Bp., Molnár V. Attila-Pfeiffer Norbert-Balogh Lajos in Király Gergely (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.

heverő iszapfű

Adatok

További információk

Fajok elterjedése

Galéria